Tovább elmélkedve a kapcsolatokról.Van olyan, amit én kezdtem vagy épp azonnal tudtam, hogy mit akar a másik fél, így rögvest adtam alá a lovat. Az esetek/oly sok azért nem volt/ 99,9 %-ában ez volt a forgatókönyv és a sérülés is kisebb mérvűnek bizonyult. Nem lábtörésekről beszélek. Az alábbiakban sporttal kapcsolatos jelzőket használok, mivel azokat az élet minden területére lehet alkalmazni.
A fennmaradó 1% az, ami széttöri az embert és megmondom a tutit, hogy miért.
Az 1%-ban az ember már túl van néhány kapcsolaton, óvatos és nem akar mást, csak nyugalmat. Már fél minden új kapcsolattól, mert nem akar álmodozni, sem sérülni, sem öngyilkosjelölt lenni.
Ekkor jön azonban az a bizonyos "egyszázaléknyi" férfi és olyat mond, sőt kijelent, tényként közöl, meghirdeti az újságban, felfirkálja az amúgyis sérülékeny szívem falára, hogy attól az ember lányának kénytelen kiugrani a szíve, nagyra tágulni a két szép szeme és pörögni az agya.
Ebben a kis százalékban nem a nő/ebben az esetben én/ teszi meg az első lépést azaz nem ő teszi újfajta pályára a kapcsolatot, nem ő lép egy szintet feljebb, hanem a férfi.
A nő/én csodálkozva áll vagy ül a tény előtt, hogy a kedves úriember? rágondolt messzi idegenben..
Én meg elkezdek félni. A magamfajta többszörösen agyonvert, fizikailag és lelkileg meggyötört nők nem játékszerek. Aki a magamfajtákkal játszik-az nagyon gonosz ember.
Nos, ő megteszi az első virtuális lépést, melyet további hasonló kedveskedő dolgok követnek.
Én elkezdek hinni a dologban, mert jó együtt, jókat beszélgetünk, kiadjuk egymásnak gondolatainkat, együtt nevetünk.....Tehát megy minden a maga útján: találkozgatunk, félreérthető dolgok hangzanak el, stb.
Utólag a férfi ezt azzal magyarázza,hogy tévedtem: ő tulajdonképpen nem akart semmit.
Aztán olyat mond, hogy minden jóérzésű nő megsértődne. Azért sért meg, mert ő megijedt. Azért sért meg, mivel tudatosan irányítja a dolgokat és arra számít, hogy ezután megszabadul az általa kreált kolonctól.
Ilyenkor kedves nőtársaim, érdemes megbocsátani és visszadobni a labdát. Ha visszadobod a labdát és hajlandó vagy elfeledni a hablatyot, ami itt található: http://kepzene.blogspot.com/2011/04/mottonak-futunk-mi-meg-egyutt.html
nos akkor tényleg kiderül, hogy szándékosan bántott-e meg.
..és igen, az én esetben kiderült, hogy a dolog szándékos volt.
Én a labdát visszadobtam, felfutottam vele a 16-os vonaláig és átpasszoltam a lövő helyzetben lévőnek vagy felvezettem a labdát a hárompontos mezőnykosár területéig és átadtam a lasztit, hogy kosárra dobhasson.
Szóval én tiszta vagyok, mivel javítási lehetőségek tárházát vonultattam fel. Ámde csak az igazi "sportember" köszöni meg a jó gólpasszokat vagy az ilyen magamfajta apró termetű kis satnya felvezetőnek a meccslabdát.
Ilyenkor -ha máskor nem is- bizton kiderül az egyszáléknyi férfiról, hogy jobb esetben lelkileg is, vagy rosszabb esetben, csak kívülről "sportember".
Nem kellett volna félreértésekre okot adóan viselkedni,nem kellett volna megtennie az első lépést és egyáltalán! Miért nem hagyott engem lógva?
Az egyszáléknyi férfi mindenképpen jól jön ki a dologból.
Hiszen ő nem tett semmit.
Hiszen ő nem ígért semmit.
Hiszen ő csak beszélgetett velem.
Hiszen ő csak egy barátot látott bennem/na ez az a mondat,ami ugyebár röhej/.
Az ilyen ember nagyon gonosz. Főleg, ha tudja miken mentem keresztül.
..és,ha barátként néz rám,akkor most mi is van? A Barátság egész sor jellemzőit vágja sutba.
Fontos momentum, hogy a lehető legrosszabb pillanatban hagyjon engem egyedül. Ez az ő felsőbbrendűségének, irányító szerepének bizonyítása. Mondjuk, mikor épp egy új, rákos diagnózis eredményére várok. Ez az alkalom nagyon megfelelő az ilyen embereknek.
Ámde nem hagyom magam. Én a labdát visszadobtam-innen már minden az ő lelkén szárad.
Az ilyen emberek nem húzhatnak le a saját kispolgári szintjükre. Nem vagyok hajlandó elsüllyedni, eltűnni, semmissé válni. Több vagyok annál, többet tettem le már az asztalra, mintsem engem ez az egyszáléknyi semmibe vehessen.
Én az életemet nem csak próbálom, de valóban jószándékkal és mosolygósan élem. Aki ezt nem hiszi, nézzen a múltamra. Tényekkel való dobálódzást szeretném kikerülni.
A lelkemmel való játszadozást pedig nem tűröm.
Főleg, ha még elfogadván a Barátság lehetőségét is-én odanyújtom tisztán baráti jobbom.
Egyszer fordult meg ez velem eddigi életemben, de az egyszázaléknyi férfi több fájdalmat okozott, mint bárki más. Nem is fájdalmat okozott, inkább tört és zúzott.
A többi 99.9%-os kapcsolataimban én egyenrangú fél voltam. Jellemző tényező, hogy velük-úgy gondolom- a mai napig egyfajta távoli, de jó kapocs köt össze.
A többi 99.9%-os kapcsolataimban én egyenrangú fél voltam. Jellemző tényező, hogy velük-úgy gondolom- a mai napig egyfajta távoli, de jó kapocs köt össze.
Az egyszázaléknyi viszont el akarta venni a maradék önbizalmamat és a normális emberi kapcsolat utolsó lehetőségét is eltiporta oly módon, hogy a sportszerűség keretein belül sem adott számomra semmilyen esélyt.
