Egy életvidámmá lett rákbeteg históriája 1.

KRITIKA - 2008. október

Pünkösti Árpád gyula, te drága! Egy életvidámmá lett rákbeteg históriája 1. Úgy kezdődött, ahogy a meztelen újonc alkalmassági vizsgálata végződik. A katonaorvos megkérte, hajoljon előre, húzza szét a farpofáját, és már közölte is: - Alkalmas! -, mire a suttyó hátrafordult: - Hát szembe nem merte megmondani? Nálam a főorvos barátom bennebb volt, a prosztatám körül. - Mikor vizsgáltalak utoljára? - kérdezte, miközben letépte kezéről a gumikesztyűt. - Három-négy éve. - Kár! A bal fele tömött és porckemény. - Kérdőn nézek rá. - Nem biztató - mondja Gyuri a szemembe, egy barát már csak ilyen. Az ultrahangos vizsgálat is fenntartja a gyanút. Október A hétvége rátesz. Pénteken a vérvizsgálat Gyurit igazolja. "Tumormarker, PSA (prosztataspecifikus antigén) 38,5" - majdnem tízszerese a normális értéknek. - Ez mennyire hiteles? - kérdem. - A biopszia, a prosztatából vett minták szövettani vizsgálata mondja ki a végső szót. Végső szó? Az interneten nyomban találok a PSA megbízhatóságát kétségbe vonó írásokat. Nyugtatom magam azzal is, hogy egy tisztességes p.daganat elzárja a vizelet útját, fájdalmat okoz, de nekem csak a szokásosnál többször kell kimennem. Miért ne tételezzem fel, hogy bennem csak jóindulat buzoghat? Ocsmány a tumormarker szó, pedig mennyi emberi szervnek van daganatjelzője (már mindjárt jobb), és milyen fontosak! Idestova húsz éve írok a családomnak, barátaimnak karácsonyra, újévre összefoglalót esztendőnk történéseiről. Mivel gyanítom, hogy a 2007-es Jézuska nem hoz, hanem visz, nem lesz éves beszámoló. Persze hallgathatnék, hazudhatnék, de most kezdjem el? (Dőlnek aztán rám drótpostán, telefonon a kérdőjelek, mi van, hol az a tudósítás? Kész halhatatlanság, hogy legalább így számon tartanak.) November Végső szó sehol, de már kurkásszuk, hogy van-e áttét - metasztázis. Tüdőröntgennel kezdünk. Negyedóra alatt kilökik a leletet, és az egy szál papír betakar. Csak egy szót mondanának vagy írnák oda, hogy van vagy nincs, hiszen az urológiáról ezért küldik a pácienst! (Fontos: páciens, nem beteg!) Egy szó helyett egy gyomron szúró mondat: "Bal oldalon, az V. borda elülső íve alatt borsnyi és 2-3 kisebb gócárnyék van." Rohanok a szerkesztőségi dokinkhoz, aki vagy negyven évig volt tüdőgyógyász. A szokásos fogadtatás: - Főszerkesztő úr, régen láttalak, mi újság? - Ó, főigazgató főorvos úr, köröznek fölöttem a keselyűk! - nyomom kezébe a leletem. - Te nem vagy rákos - futja át a papírt, és alig szűnő mosolya még szélesebb lesz. - Annak szaga van! Ha bementem egy kórterembe, és egy rákos akadt, megéreztem. Nem is úgy nézel ki. Ez gyerekkori fertőzés. Mikor a tehénállomány még tbc-s volt, a kölkök többsége átesett ezen. Nyugi. Prosztatanagyobbodás, afrikai törpepálmamagolaj-kapszula! Nincs valami jó vicced? - A paraszt bácsi a folyóparton szekerezik, és megkérdi a szolgálatos rendőrt: - Biztos úr, hol lehet itt baj nélkül átkelni szekérrel? - Ott, a második fűzfa után nyugodtan áthajthat. Az öreg nekivág, de hamarosan elsüllyed a szekérrel együtt. A rendőr megvakarja a fejét: - Érdekes, a kacsáknak csak derékig ért. Nevetés után kezet rázunk, majd utánam szól: - Ne hagyd magad megműteni! Törpepálma kifűrészelve, de legalább a tüdőm rendben. Az áttét kedveli még a keresztcsontot, minden csontot. A szcintigráfia előterében annyian ülünk, mint a madarak vonulás előtt. Sőt többen. Nincs elég szék a hosszú folyosón. Pedig várós vizsgálat. Valami löttyöt kap az ember a vénájába, amiből a radioaktív izotóp - ha jól emlékszem, tallium-201 - három óra alatt rövid időre megkötődik a csontokon, és a fekvő páciens fölött komótosan elsétáló, tekintélyes érzékelő szépen leolvassa, és számítógépre viszi, mit lát. Nem lakom messze, az asszisztensnő hazaenged, de figyelmeztet, ha gyengén is, de sugárzok, ne menjek tömegbe, mások közelébe. A lépcsőházunkban összefutok az összes lakóval kötekedő - velünk még külön is - perben álló Kassainéval. Ha tudnám, hogy egy kis sugártól megszelídül, megölelném. Ez lenne csak skandalum. Az asszisztensnő is gömbtalpú cipőt hord, és a derékfájdalmat kezelő sporteszköz elég ok a barátkozásra. A vizsgálat végén behív az értékelőbe, gerincnézőbe. A képernyőn a fejem búbjától kezdve szép lassan jelenik meg a csontvázam, és ő egyre inkább sóhajtozik: - Rettentően megviselt gerincéhez két pár cipőt is hordhatna, de áttéte biztos nincs. Elújságolom a jó híreket Gyuri dokinak, aki két nap múlva letol, mivel a "gerinces profeszszor" neki azt írta a leletbe: "súlyos degeneratív folyamat mellett egyéb folyamat (met?) sem zárható ki, ezért a régió célzott radiológiai vizsgálata javasolt". Szóval csupa folyamat vagyok, de bájos metem is lehet. Ezek után szokatlan, hogy a hasi CT- (computertomográf) vizsgálat semmiféle izgalommal nem jár. A májban megtalálják nőies csomócskámat - "metast haemangioma?" kérdik -, amivel 1989-ben egyszer már leterítettek (májdaganat!), de gyorsan kiderült, cuki érgomolyag (haemangioma), amit antibébi-tabletta szedésétől kapnak a hölgyek, na de én mitől, kitől? Meglepő, hogy az urológiai osztályvezető egy szavamra elhiszi, hogy nem "met"-et titkolok. CT: "A prostata 5,2×5×3 cm nagyságú, kis meszesedéseket tartalmaz, egyébként lényeges inhomogenitást nem mutat." Ha jól mértek, a "tatám" ekkor volt a legterjedelmesebb, és úgy látszik, a CT nem alkalmas a daganat kimutatására, pedig Gyuri középső ujja is könyörtelenül rátalált. December Ha szerda, akkor biopszia. Előtte ítélőszék. A vizsgálóban a fáraó osztályvezető ül az íróasztalnál, ha jól számoltam, kilenc beosztottja álldogál körben, és ő keményen kioszt, amiért nem jelentem meg - egy, két, három évvel? - korábban a prosztatarákszűrésen: - Nem olvasta, nem tudta, hogy negyvenöt év felett minden évben szűrővizsgálatra kell menni? Lesütöm a szemem. Igaza van, jót is akar, de ez a nyilvános megszégyenítés már annyit ér, mint halottnak a csók. Hallgatok, váltogatom a lábam. Elnézést, hogy daganatos betegként adom magam a kezükre. Bocsánat, egészségpénztár, kegyelem, honfitársaim, sokba fogok nektek kerülni! - Megcsináljuk a biopsziát, készíttetünk egy részletesebb gerincröntgent, és három nap múlva hazaengedjük. - Bocsánat, nem lenne egyszerűbb egy PET/CT-vizsgálat, ami minden daganatot kiderít? - Ha ön jobban tudja, mi a teendő, akkor intézze el a vizsgálatot, de tőlem arra nem kap beutalót! - Nem akarom átvenni az orvosoktól a gyógyítást, de a PET/CT-vizsgálatot el tudom intézni. - Három nap! - engedi el a füle mellett szavaimat. - Egyet sem szeretnék maradni. Sürgős dolgom van, meg savömlésem minden éjszaka, és öt percre lakom innen. - Szódabikarbónát mi is tudunk adni. - A savömléssel járó, fuldokló köhögőroham tűrhetőbb egyedül, mint öt-hat alvó ember társaságában. Néhány orvos mintha feszengene. - Én is voltam beteg, és akkor abbahagytam a munkát! - folytatódik felsőfokú kioktatásom. - Én nem tudom, nem akarom, és nem is szoktam abbahagyni. - Minimum két nap! - hirdet ítéletet. Ezzel el is vette minden kedvem a betegségtől. Kimegyek a folyosóra. Gyuri barátom elmondhatta a főnök úrnak, hogy újságíró vagyok, mert negyedóra múlva kijön utánam: - Szerkesztő úr, különszobát kap térítés nélkül. - Nem vagyok rászorulva, főorvos úr. Kifizetem. - A betegsége indokolja. Képtelen vagyok megköszönni. A háromnaposra tervezett "fogság" egyik indoka, a kétirányú gerincfelvétel 10-15 perc alatt elkészül. "Prostata met-re jellegzetes eltérés nem észlelhető." Milyen jó szemed volt, gömbölyű talpú asszisztensnő! A biopsziához pizsamára kell vetkőznöm. Kapok egy kábító injekciót, és hiába szabadkozom, még a hordágyra sem engednek felmászni. Végig sem gondoltam, mi vár rám, meglep hát, hogy egy szülőszobába tolnak be, a műtőasztal végén ott a két lábtámasz. A bitangok kikaparják a gyerekemet! Nem Gyuri műt, de "fogja a kezem". - Reccsenést fogsz hallani, de nem fog fájni - mondja. Zöld függönyke diszkrétkedik a hasam fölött, pedig vidám mámoromban szívesen megnézném, mit mesterkednek a lábam között. A reccsenést négyszer hallom, vastag lehet a mintavevő tű, visszhangos az áttörés. Alig tesznek le az ágyamba, elszundítok. Miattam Gyuri benn marad délután is, pedig kutya bajom. Mondom neki, hogy este nyolckor hazaszököm. - Kérlek, ne tedd, az ápolónők jelentik! - Púpos leszek ebben a reprezentatív, gödrös ágyban. Miért kell benn maradnom? - Hogy reggel tiszta-e a vizeleted. - De hisz azt meg is telefonálhatom! Vagy bejövök hajnalban. - Az ápolónő hozza a kacsát, és reggel megvizsgálják a vizeleted. - Sóhajtozok. Gyuri folytatja: - Négy-öt napig ne ülj, fizikai munkát ne végezz. - Szexuális élet? - érdeklődöm dicsekvőn. - Lehet, esetleg véres lesz az ondó. (Otthon a számítógép előtt ülve jut csak eszembe, hát a szeretkezés nem megerőltetőbb az írásnál? Fáj az ülés, kicsit vérzek is. Ez most aranyér vagy a seb? A jégszekrényben a kúp öt éve lejárt, de működik, csak el van méretezve.) A nővér a megadott menetrend szerint hozza a kacsát. Teljesítem én is a kötelességem, és reggel kilenckor két fiatal orvos beszól az ajtón: - Tiszta a vizelete? - Igen - felelem. Ezzel kész a "vizsgálat", amiért itt kellett töltenem az éjszakát. - Akkor fizesse be a kétnapi ápolási díjat, és mehet haza! Hoppá! Négy reform, meg két Gulag az ügyeskedő orvosokra! Egy szállodában egy éjszaka egy nap, egy kórházban miért kettő? Persze, mit izgulok, hisz nem én fizetem! Nem a francot, mi mindnyájan. Igaz, a különszoba hatezer forintjának a tizedéből megúszom, mert az Alkotmánybíróságosan felvilágosított honfitársaink akkor még nem népszavazták le a bolsi népnyúzást. Fizessen csak az a qrva állam! Hogy honnan vegye a pénzt? Hát nyomtasson! Zárójelentés: "Szövődménymentes beavatkozás után panaszmentesen, szalmasárga vizelettel engedjük a beteget otthonába." Költői. "Két hét múlva jelentkezzen a szövettani leletéért." Hát akkor kellemes karácsonyi ünnepeket! (Olvasom az interneten, hogy a prosztatabiopszia "járóbeteg-rendelés keretében biztonságosan elvégezhető, nem igényel kórházi ellátást".) Január Gyuri január 2-án adja kezembe a kórszövettani leletet. Négy helyről egy 3, egy 8, egy 14, két 15 és egy 17 mm-es "egyenetlen vastagságú, szürkésfehér szövethengert" vizsgáltak, kettőt a jobb oldalról, négyet a balról. A jobb oldali minták harmadrésze volt daganat, a bal oldali 80-85 százaléka. Barátom szerint a tokon túlterjedő részt legyógyszerezik vagy lesugarazzák, és utána a prosztatát kioperálják. Két nappal későbbi megbeszélésünk közben beugrik az osztályvezető főorvos, és közli, életem végéig szedni kell egy gyógyszert, és huszonnyolc naponként adnak egy injekciót, ha biztos, hogy pontosan megjelenek, de ha gondolom, helyette "kikapják" mindkét herémet. A daganatot nem kell műteni, "ilyen idős korban" (71 év) hormonkezelés mellett nem nő tovább. - Jól választottam, hogy nem adtam a herémet? - kérdem Gyuritól, mikor továbbrobog a főnöke. - Jól. De figyelmeztetlek, hogy gondok lesznek a potenciáddal. - Viagrát szedhetek? - Csak nem biztos, hogy használ. Olvasom aztán az interneten a "megfejtést": gyógyszeresen kasztrálnak. Szép. Egy gonddal kevesebb? Az akadémikus professzor azt írja a neten: "fiatal (45-75 éves) betegek esetében ajánlott a műtét vagy a sugárkezelés". Na, tessék, fél óra alatt idős betegből fiatallá változtam! Flutam nevű gyógyszerem mellékhatásai között olyasmik vannak, hogy tulajdonképpen örülhetek a daganatnak (mellnagyobbodás, tejszivárgás, övsömör). Ráadásul akkora tabletta, hogy alig lehet lenyelni, és nem tudom, milyen okból, 250 milligrammjából 230 laktóz, pedig a magyar lakosság negyede laktózérzékeny. A napi 3×1 tablettával közel 700 mg tejcukrot szedek be, amit nem tudok megemészteni, felpuffaszt. Kérem Gyurit, írjon fel laktózmentes szert, csakhogy az nem támogatott, és 300 forint helyett több ezerbe kerül. Amikor először megyek, hogy hasba szúrjanak a herementő injekcióval, kiderül, hogy az agyi szabályozásra hat, megszünteti a tesztoszteron - a nemi hormon - termelését, és van olyan változat is, amit elég háromhavonta beadni. A kör kezd bezárulni, ide mentőöv kell. Reumatológus orvosomat mélységesen felháborítja, hogy a főorvos semmiről sem világosított fel, és biztatgat, hogy forduljak a betegjogi képviselőhöz. Mire mennék vele? Néhai orvosprof barátom ugyancsak kiváló orvos lánya, Janina szegődik védangyalomul. Megszerzi a téma legjobb MR-diagnosztáját, aki egy speciális MR-spektroszkópos eljárást egyedül alkalmaz itthon a daganatkezelés nyomon követésére. Január 14-én este nyolcra kapok időpontot három MR-vizsgálatra (1,5-2 óra), kettő a prosztatára, egy annak az eldöntésére, hogy végül is van-e csontáttétel, vagy nincs. Janina másik specialistája onkológus. Telefonbeszélgetésünk alapján Péter valószínűsíti, hogy három hónap hormonozás után sugarazásra fog (a tokot átlépő daganatok műtéte kockázatosabb), de a végső döntést minden lelet birtokában január 25-én beszéljük meg. Az urológus osztályvezető főorvos egy kumma szót sem szólt arról, mit kell tenni és miért. Azt, hogy tesztoszteron, ki sem ejtette a száján. Amúgy hallatlanul jó erőben vagyok, kétnapos influenzaoltásomat elviszem teniszezni - egyheti nyugalomra ítélnek -, de nekem ez megy a legnehezebben. Reggel is elvégzem a tornám felét, ma már lemegyek úszni is, csak nem olyan vad tempóban, mint mostanában, mert jobb időket úszok 1100 méteren, mint hajdan ezren. Hiába, na, fiatalság, bolondság! Egyébként minden jóslás ellenére fél Viagrával még eldöcögtem a szerelem útján. Aztán az én kis végződésem három hónapig pisilésre sem igen volt alkalmas. Pedig, pedig. MR: Pest talán leglerobbantabb épületébe fészkelte be magát a korszerű diagnosztikai központ. A készülék hangja - mikor húsz éve vizsgáltak - még léckerítésverést idézett. Itt füldugót kap a lecsupaszított beteg. Anyaszülten jut eszembe, hogy az egyórás vizsgálat előtt tanácsos kimenni - lepedőben, zokniban végig a folyosón. Égek, mint a Reichstag. Egyedül ebben a centrumban végzik a prosztataspektroszkópiát (a változás nyomon követéséhez), ezt a végbélen keresztüli vizsgálatot. Ezért egy "nádszál" jókora bugáját dugják fel. Ha tudnám, hogy ez az antenna, amivel "adni" fogok, akkor is úgy érezném, mintha a szememet tolnák ki. Nehezemre esik, hogy ne üvöltsek. - Be van kenve Lidokainnal, megszűnik a fájdalom! - csillapít a tanár úr. És lőn. Akkor mondja csak Zsolt doktor: - Ha utána még kedve lesz a gerinc-MR-re. - Lesz - mondom magabiztosan. - Essünk túl rajta. Csak az MR csövébe húzva jut eszembe, hogy az órám a karomon maradt, pedig azt az eszelős mágneses tér legyilkolná. Utolsó pillanatban kiadom. (Reggelre mégis késik négy percet. Kiderül, nem mágneseztem meg, csak elemet kell cserélni, a fene az ijesztgetőjét!) Egy óra alatt rájövök, mihez kell a kedv. Üvölt velem a masina: PÁHOD, PÁHOD, PÁHOD, aztán AAA, AAA, majd cifrázza: NÓRA, NÓRA, NÓRA, aztán REZSŐ, REZSŐ, REZSŐ. Hogy nem hallatszik ez ki az utcára? Anynyira viszket a szemem a csőben, hogy úgy érzem, kifolyik. Csak nem odáig ér az antenna? Önszuggerálásba kezdek: "Ne viszkess! Nyugalom: Elmúlik, elmúlik. Szűnj meg. Nem viszket, nem viszket. Köhögés sem. Nem, nem." Csillapodik. Megszűnik. A "dörömbölés" nagy energiája átmelegíti a falat, a kezem zsibbad. Mit csinálnék, ha 100-150 kilós lennék, vagy ha összkomfortos klausztrofóbiám lenne? Mikor elhallgat az üvöltés, a dörömbölés, és végre beszéd hallatszik kintről, tudom, kihúznak. Indul is az ágyam kifelé a csőből, a leszorított kezem emelem fel először, és mozgatom az ujjaimat. A "nádantenna" kivétele csupa öröm, felvehetem a gatyámat is. Átrendezik a vizsgálóasztalt: spricnivel fertőtlenítik utánam, előttem, új segédberendezéseket - fejtartót, válltámaszt - raknak fel. Megfordul a menet, fejjel tartok előre. Tíz percet ígérnek, de sokkal hosszabbnak érzem, talán mert az előbbi üvöltés semmi volt ehhez a hanghoz képest. Mintha betonon feküdnék, és négy légkalapácsos dolgozna a fülem mellett. Kettőnek-háromnak beszáll a fia is gyermeklégkalapácsokkal. Aztán megszólal az összes hazai mobil csengőhangja, de halláskárosultaknak átdolgozva. Sziget Fesztivál tablettázva. Harmadnap is cseng a fülem, mint gyerekkoromban, amikor a kántortanítónő kölkeként felmehettem a harangozóval a toronyba. Zsolt tanár úr a vizsgálat befejeztével, este tízkor még le akarja diktálni a leleteimet; reggel nyolckor kezdődött a műszakja. - A legfontosabb kérdésekre megtudható a válasz a lelet elkészülte előtt? - óvatoskodok be hozzá a képernyőzött "irányítótoronyba". - Üljön le. - Futtatja a képeket. - Csontáttét nincs. - Éljen a gömbölyűtalpú cipő! Aztán mutatja a prosztatafelvételeket. Semmit sem értek, a képek értelmetlen vonalak. A vörös folt a daganat, de nem bal oldalon van, és kisebb, mint írták. - Két kis szakaszon valóban áttörte a tokot, ami nehezíti a műtétet. - Sugarazásról van szó. - Annak nem számít. - A képek alapján pontosabban lehet célozni? - Igen. De a másfél-két nap alatt elkészülő sugarazási terv mintha elsősorban a PSA-értékre épült volna. Ám ez odébb van, hiszen még a leletet sem kaptam meg. A szupermodern cég kettős felvételi pultja előtt jó méternyire, két nikkelezett oszlopon karnyi vastagságú, elegáns kötél, rajta tábla: "Adatvédelmi okokból kérjük, itt várakozzon." A pult mögött ülő, szőke hölgy vacsoráról telefonozik, a másik számítógépel, én pedig bátran belépek a kordon mögé, hiszen a komputer tud várni, a rakott krumpli személyi adatvédelmének pedig még nincs ombudsmanja. - Kérem, várjon kívül! - kapom meg. A vacsora többfogásos, a komputer zsarnok, én várok. Egy idő múlva leszedik a vacsoraasztalt: szőke fogadás jobbról. Kedves és szép is, nem tudom, mit pikírtkedek vele. Pillanat alatt kihúzza a névsorba rakott, nagy borítékok közül az enyémet. Átnézi a tartalmát, az üvegen át felismerem az este látott monitorkép átkozott vörös foltját, és elém kanyarítja az elszámolási nyilatkozatot. Megdöbbent az egymillió 564 ezer forint. Ha nem én fizetem, akkor is durva. Közelben laknak a húgomék, elsétálok hozzájuk. "Élménybeszámolóm" kétkedéssel végződik, sokallják a másfél milliót. Előhúzom a borítékból a papírokat, a nevemre szóló számla annyi bizony, a monitorképek az enyéim, ám a lelet Füsi Molnár Sándor májbetegé - adatvédelmi okokból. Mintha tudnák, hogy rosszmájú az újságíró! De ennyire? Megtelefonálom, mi történt. Várnak rám, nem számít, hogy elmúlt a leletkiadás időpontja. Milyen szerencse, hogy nem mentem haza a város túlsó végébe, holnap utazhatnék vissza. A csinos hölgy elnézést kér, a számítógépből kinyomtatja a saját leletemet, visszaveszi, eltépi a számlát, és most 647Ę387 forintos munkát kell igazolnom. - Bocsásson meg, hogy csökkent másfél óra alatt közel egymillióval a számla? - Ez csak formalitás, január elsejétől kötelező számlát is adni, ám a program még nem az igazi. Az interneten e cég árlistáján nem szerepel sem a teljes gerinc-, sem a transzrektális prosztataspektroszkópia-vizsgálat, a legdrágább MR "Ízület, végtag natív+kontrasztos 67_000" és "Teljes has+medence kontrasztos 65_000". A lelet szerint: "A prostata 41×39×41 mm nagyságú, kifejezetten inhomogén szerkezetű. jobb oldalon magas jelintenzitású, bevérzésre utaló területek ábrázolódnak. A perifériás zónában, a prostata középső harmadának magasságában alacsony jelintenzitású terület látható, mely a tokon túlterjed." "Vélemény: A kétgócú prostata tu. a tokon túlterjed, a kerekded kis nyirokcsomók nem feltétlenül kórosak." (Csöndben megjegyezném, a PET/CT-nek nem kell feltételeznie - fele ennyiért.) Ha már így összejöttünk, én és a daganatom, lett keresztanya is. Juliette, Julie, Ju (Zsü) a csupa magyarszerelem, csupa természetesség francia lány, kultúránk impresszáriója. Portrét írtam róla, mire fel még szponzora is akadt. Ő pedig, júniusban azért röpköd - ilyen fajta, de most szó szerint is röpül Párizsba -, mert Szent Efrém ortodox "kórusát" bemutatja "ott"hon is (ahol nincsenek férfikórusok). Január 25-én a Nyitott Műhelyben randevúzunk - ami éppen zárva van. Ju kopogtat, és megnyittatik. A szeretetre méltó tulajtól finom teát is kapunk a zárt spaletták félhomályában. Julie-vel olyan régen találkoztunk, hogy százfelé csapongunk. Meséli, mikor a mamája rákos lett, elkeresztelte a daganatát. Én sem leszek rosszabb nála, gyulának fogom hívni. Kisbetűvel, nehogy nagyzolni kezdjen, hiszen hajdani prof barátom szerint a prosztatadaganat már háziállatnak számít. Szóval, gyula kérlek, maradj nyugton! Mondom Junek, sajnos, el kell hagynom, első megbeszélésre vár Péter, az onkológus doki. - Elmehetek veled? - kérdi, épp olyan közvetlenül, ahogy az általa menedzselt improvizációs koncert után belém karolt. (Az orgonista Fassang, a francia szaxofonos Lé Quang, az énekes Palya Bea hová röpített engem, a botfülűt! - de Julie jóvoltából Szent Efrémék is.) - Tényleg eljössz? Van időd? A leendő dokim bunkerba rakott, besugárzó készülék melletti szobájába tekervényesen jutunk el. A bunker név ellenére gyönyörű ez az új, föld alatti részleg; az üvegtetőn át a szabadba látni. Megérdemelnek a "gyulások" ennyi szépséget. A váróterem üres, az orvos elveszett. Még mindig ott ülnénk, ha nem téved arra egy nővér, aki felvilágosít, hogy az adjunktus úr már délelőtt elment. Növeszthetem tovább a mellemet. Családom egyik odaadó tagja a "rossz hírem" után rögtön felajánlja a Hogyan győztem le a rákot természetes úton? című könyvet. Vad vegetáriánusság, búzacsíra. Több évig "vegáztam", semmi kifogásom ellene, sőt! - ám a szélsőségességet, mondhatni, fundamentalizmust semmiben sem kedvelem. Csöndesen meg is jegyzem, hogy én nem fogok búzát csíráztatni. - Dehogynem fogsz, ha el leszel keseredve! - Én nem leszek elkeseredve. A könyvet azért elküldi postán. Egy nő sikeres vívódása, birkózása a mellrákkal, amerikai stílben. Idézetek: "Vajon mi vár rám?" "Nem akarok meghalni." "A bélfürdő része egy egyszerű cső, amit a végbélbe kell feltolni, és a másik végén két gumicsőben végződik. Az egyik csövet a bejövő vízvezetékhez kell csatlakoztatni, a másikon pedig a bélsár áramlik ki." Nóra lányom mint homeopatatudor egy ismert természetgyógyászt ajánl, ám azt hiszem, a gyula komolyabb dolog annál, hogy búzafűbeöntésre, placebóra bízzuk. Ezeknél fontosabbnak vélem a jó kedélyt, az optimizmust és a megbízható orvosi ismereteket. Tévedés ne essék, majdnem mindegy, hogy búzafű, fakalapács, beöntés, kiöntés, csak az számít, meg akarsz-e gyógyulni, vagy kiterülsz. Február Péter doktor nem elfelejtett, hanem elmenekült, mert azt a kollégáját (?), aki rendelési időn kívül beteget fogadott, egymillió forintra büntették - de meghagyta az asszisztensének, szóljon ki, hogy ne várjak, és hívjam fel. Végül másodikán találkozunk. Beszámoló erről a gyerekeimnek: "Ma jártam a mentőangyalom szerezte onkológusnál. >Jó erőáll. 71 éves férfibeteg.<> Röviden ennyi. Hangulatomnak nem használ, hogy édesanyám abban az épületben halt meg, ami alá építették a szuper>bunkert<, de az üvegtetőn át a fák koronáját látni. Hát ennyi. Semmi sajnálkozás, nyugi, meggyógyulok, és kitartok életem végéig!" Zárkózott fiam válasza: "Most ezzel mit csináljak?" Még ezt is én tudjam? Lánykám, Nóra (Bóra) beveti magát. Barátnője, Anikó agykontrollos hangfelvételek "fészkén" ül. Vagy húsz éve megfogott José da Silva Agykontroll című műve. Az AK alapállása vitathatatlan - gondolkodásunk meghatározza életünket, egészségünket, viszonyunkat a világhoz, az emberekhez -, de sokszor úgy túlcifrázzák, hogy az már megfekszi az ember gyomrát. Annak idején, azt hiszem, az alfa állapotú távgyógyítás miatt fordítottam hátat nekik. Lányom közvetítésével most Anikótól egy halom AK-s hangfelvétel (szöveg) internetes lelőhelyét kapom meg. Címkavalkád: "Lanynak_szulettem_nove_lettem.mp3.html" "Mire_valo_a_jolet_es_a_gazdagsag.zip.html" "Mi_a_rossz.zip.html" "Talalkozas_a_test_szellemevel.mp3.html" "A_gyogyulas_kulcsa.zip.html" "BelsoUtazas.pdf.html" "A_daganat_mint_tukor_Mirol_mesel_a_ daganat_a_testedben.mp3.html" Kísérőlevél a lányomtól: "Van közte olyan (fogyókúra), ami nyilván nem érdekel, de érdekelhet akár a villámolvasás is. Viszont a vége felé vannak linkek, ahonnét gyógyulással kapcsolatos anyagokat tudsz letölteni. A >Miért fáj, miért beteg<-be belehallgattam, az is jó lehet... Millió puszi: Nóra." Válasz: "Cicamica! Nagyszerű dolgokat küldtetek. Már elkezdtem fogyni, és eljutottam alfán át ómegába is. Úgy érzem, ezek sokkal többet érnek, mint a búzafüvezés. Köszönöm! AÁ." Az egyik "pakk" mellett volt egy ismeretlen Éva levele: "Kedves Mindenki! Közkinccsé teszem annak a dupla CD-nek az anyagát - Brian Tracy: Phoenix Szeminárium -, amit én nagyjából három éve kaptam egy jóakarómtól, de mivel sosem szakítottam időt a meghallgatására, utólag úgy gondolom, elvesztegettem három évet. Most végighallgattam, és jegyzeteltem 75 spiráloldalt, és a CD-k meghallgatása segített szemléletmódom megváltozásában: tudatosabban élhetem az életemet. Ajánlom Tracy előadásait mindazoknak, akik tanácsot szeretnének kapni a sikerhez, a pár- és emberi kapcsolataikhoz, egészségük megtartásához vagy javításához, gyermekük neveléséhez, vagy borúsan látják az életüket. Egyszóval mindenkinek! Ha van olyan ismerősöd, aki a fenti felsorolásba illik, küldd tovább neki is, hátha néhány éven belül lesz ideje meghallgatni!" Nos, a teljesítmény lélektana alcímű Phoenix-szeminárium kitűnő az önismeret javítására, az önbizalom növelésére. Brian Tracy 27, húsz-harminc perces előadása a sikeres életvitel, a pozitív szemlélet tanfolyama. Kötelező tananyaggá kellene tenni ebben a búval bélelt, balsors tépte, vérkeléses országban a világhírű életmódguru, üzletember ismereteit. Csodás a szinkron. MP4-es lejátszómon hónapok óta ezt hallgatom; ez tanít meg fütyölni, dalolni, mosolyogni, töretlenül bizakodni. Különféle orvosaim, barátaim, ismerőseim egyöntetűen hajtogatják, milyen jól nézek ki, na és a kedélyem! - én lettem a "dalos kedvű pacsirta". Újjászületésem Tracy-pszichológián, -szociológián, agykontrollon alapuló, élénk előadásainak köszönhető. Hiába, na: egészséges vagyok, sikeres, holnap is szép napom lesz, és szeretem magam, SZERETEM MAGAM! Ezt egy kicsit szégyellősen tudom még most is bevallani önmagamnak, de a tudatalattimnak állítólag ennek ismételgetésére van a legnagyobb szüksége. Az már önkéntes, hogy mániákus kézmosásaim, tükörrel való találkozásaim sosem múlnak el anélkül, hogy ne mosolyognék magamra, ahogy többnyire másokra is. Tessék tudomásul venni: minden az agyban dől el! PÜNKÖSTI ÁRPÁD (Folytatjuk) Vissza az oldal elejére