Mottónak: Futunk mi még együtt !!

Miután nem tudom, hogy ezt a blogot ténylegesen hányan olvassák vagy csak idekattintanak, de a számítógépem mindig összeomlik, ezért gondolataim megmaradása érdekében itt vetem virtuális papírra a mondandóm.

Szíves elnézést ezért az esetleg engem olvasók táborától.

A minap beszélgetésbe elegyedtem egy ismeretlen ismerős férfival és döbbenten álltam az életről és kapcsolatokról szóló elmélete előtt. Az alábbiakban leírtakhoz szeretném leszögezni,hogy nem vagyok házasságtörő párti és nem is várnám el senkitől, hogy az legyen. Ez egy általános eszmefuttatás az életről és remélhetőleg pont egy nagyon kis szelete a világnak. Az elmondottak természetesen nem szó szerint így hangzottak el, de mégis tényszerűségében egyeznek a leírtakkal.

Ismerős: "Nem értem azokat az embereket,akik új kapcsolatba kezdenek vagy elválnak."

Ismerős: "Az új kapcsolatban megismert személy nem ismerheti a régi barátaimat,nem emlékezhet a régi dolgaimra és maximum csak kínosan hallgatna, ha baráti összejövetelre megyünk. A mostani kapcsolatomat ismerik, így minden egyszerűbb. Ezért jobb, ha az ember nem álmodozik új kapcsolatokról, mert az nem ismerheti az én emlékeimet.A fiatalabbak meg amúgy is csak a pozicióra utaznak. Pénzre, hatalomra és, ha netán rosszabbul mennek a dolgaid, akkor elhagynak. Ezért nem érdemes feldobni a régi kapcsolatodat...A régi kapcsolatom meg már jól ismer,nem kell neki újra és újra bizonyítani"

Nem volt időm,sem kedvem elmondani az alábbiakat:

-Nem mindenki utazik a pénzre vagy bármilyen jelleggel bíró hatalomra.Sőt!

Általában az emberek,legalábbis a 40-en túli magamfajták, csak egy szeretettel odanyújtott kézről, egy kedves simogatásról, egy őszinte mondatról álmodnak és egy, a félreértésekre nem okot adó, a lelket belülről simogató kapcsolatra vágynak.

-Igaz,van,aki a saját hibájából tanul. De az ő hibája nem lehet mérvadó: mások bukása egy új partner kapcsán nem lehet hatással a saját, még sci-fikcionálisan létező,esetleges új kapcsolatunkra.

..és,ha hibázunk?

Ugyan mi történhet?

Az élet nem dől össze, ebbe bele nem halunk-maximum engedtünk alapvető emberi kiváncsiságunknak és kipróbáltunk valamit.

-Azzal, hogy az ember nem kezd új kapcsolatba, bár a lehetősége adott, pusztán kényelmi kérdés.

-Az új kapcsolatok lehetőségének elvetésével önmagát fosztja meg az ember.Az új kapcsolat mindig megújítja az ember lelkét,szellemét és sorolhatnám..Adhatsz és kaphatsz is újat.Hiszen az új kapcsolatban újra meg lehet mutatni azokat a dolgokat,saját értékeinket, amiket a már jól bevált, 30 éves kapcsolatunk már talán csak azért értékel, mert nem akar egyedül maradni. Neki már újat nem igazán lehet mutatni.

-Az új kapcsolatról miért kell feltételezni, hogy nem tudna mit kezdeni a másik fél régi barátaival. Miért ne tudna beszélgetni a szeretett fél ismerőseivel? Miért ne fogadnák be a régi haverok?

Vannak emberek, akiknek az ilyetén fajta beilleszkedés egy cseppet sem okoz gondot. Én például eddigi kapcsolataimban remekül megvoltam az adott partnerem ezer éves barátaival, talán még javítottam is a kapcsolat minőségén.

-Mi van, ha az új kapcsolat még azt sem várja el, hogy miatta mindent felrúgjanak?

Azt sem várja el, hogy bármilyen téren bizonyítsanak neki.

-Az emlékek: minden emléket meg kell őrizni. Ezt egy normális új kapcsolat nem kívánja elvenni.

Annak is örül, ha osztozhat benne.

..és lehet új emlékeket szerezni.

-Az új kapcsolatban ott, egy nem elhanyagolható tényező: mindkét fél újfajta boldogsága oly módon, hogy nem elvenni akarják, hanem megbecsülik, elfogadják és tiszteletben tartják egymás múltbeli/jelenbeli társait, emlékeit és mindazon dolgokat, amiket másoktól kapott vagy másokkal élt meg.Ezek elfogadása- szerintem- minden kapcsolat alapja.