2009. május 29., péntek

PILLANATOK 2009/SAJÁT MŰVEM HÖLDERLIN SEGÍTSÉGÉVEL


Semmi sem olyan kicsi, hogy ne tehetne lelkessé
 
Hová menekülhetnék önmagam elől?
Szívem betelt elégedettséggel,
Úgy támolygok, mint részeg a lakomáról,
Szépséget habzsoltam,
Formákon szokásokon túltettem magam,
Játszadoztam, akár a farsangi maskarák.


Hová menekülhetnék önmagam elől,
Belefáradtam, hogy lealacsonyítsam magamat,
Szőlőt keressek a pusztában,
A jégmezőn virágokat.
Télen a fecske meleg országot keres,
Fényben fürdik, a nap hevében ide-oda cikáz,
Szemével forrást kutat.


Fogadj el úgy, amint adom magam,
Jobb meghalni, ha már éltünk,
Mint élni úgy, hogy még sohasem éltünk.
Ne irigyeld a fabálványokat,
A falak állnak úgy,
Némán és nyirkosan a szélben,
Nekik semmi sem hiányzik, szegény a lelkük.
Akiket nem érdekel az eső, a napfény,
Azoknak nincsen semmijük.


Szerény leszek, a legmélyebb csöndben ámulok,
Amikor nem értitek, hogy mások miért olyan boldogok,
Kitörlöm szememből a virágokat.
Ugyan ki is jönne indulatba amiatt,
Hogy a deszka nem jajdul fel,
Ha nyíl fúródik belé,
Hogy az üres fazék tompán kong,
Ha falhoz vágjuk?
Néha így fölmerül benned valami,
Szíved, mint a haldokló ajka,
Erőszakosan tátod és zárod egy pillanat alatt.
Ne erőlködj, hadd menjen minden a maga útján,
Minek magad még egy arasznyival megnövelned?
Olyan ez, mintha egy új napot akarnál teremteni,
Hozzá új földet, s holdat nemzeni mellé, állatokat.


Elvesztettem a hitetem mindenben, ami nagy,
El kell vesznem, ha vissza nem tér ez hit…


Lehet-e úgy hallgatni, elnémulni teljesen,
Hogy mindent megtaláljunk?
Lehet-e úgy elnémulni, hogy elveszítsünk mindent?
Olyan sötétség, ahol sem csillag, sem tűz nem világít.
Láttam egyszer egy gyermeket, kinyújtotta a kezét,
Hogy megragadja a holdfényt. Már ő is küszködött.

Voltak óráim, amikor föl se
Mertem nézni emberek előtt,
Mindig kerestem valamit.
Voltak óráim, amikor
A gyerekek nevetésétől is féltem.


Ember? Káosz, korhadó fa,
Átható Semmi,
A Semmire született,
A Semmiben hívő,
Magát a semmiért nyúzó,
Lassan a semmibe olvadó sorstalan kínlódás.
 
Tehetek én arról, hogy megtöritek a térdeitek?
Ha szertenézek, mi a vége mindennek? Semmi.
Mi a legmagasabb csúcs? Semmi.
Oda fönn sincsen semmi.
Fölötted, előtted üres és sivár minden,
Üres és sivár vagy belül.
Ha ti gazdagok vagytok, segíthetnétek!
Kerteitekben mennyi a virág? Miért nem vidít engem is illatuk?
Ünnepeltek? Túlcsordul bennetek az isten?
Nyújtsátok, hadd ürítsem serlegét!
A madárnak, az állatnak is megvan a maga ünnepe.
Köztetek csak egy van, aki ünnepel:
A halál. Ínség és gond a ti uratok.
Elválasztanak, és egymáshoz űznek titeket ütlegeikkel.
Éhség a ti vágyatok, szomjúság a szerelmetek,
Ahol nem láttok semmit, ott laknak isteneitek.


Szeretnétek azt mondani, hogy örültök.
Sejtelmetek sincsen az örömről.
Az öröm árnyékának árnya sem jelent meg nektek.
Ne beszéljetek a végtelen kékről, ti vakok.
Olyanná is lehet válni, mint a gyerekek.
Lepörögtök, mint a levél,
Tovasodor benneteket a szél,
Amíg a homok be nem temet.

2009. május 26., kedd

EAGLES/DON HENLEY:THE END OF THE INNOCENCE



Eagles/Don Henley-The End of the Innocence
by Bódi Enikő

Az ártatlanság vége

Emlékszem, mikor még a napok nagyon hosszúra nyúltak
És hömpölyögtek a mélykék ég alatt
Nem volt gondom a világban,
Míg anya és apa mellett álltam.
Amikor a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" tönkrement
Minket tündérmesékkel mérgeztek
Az ügyvédek elidőztek minden kicsinységen
És igen,akkor Apa elrepült.....

De én ismerek egy emberektől érintetlen helyet,
Ahova mi még elmegyünk.
Ülünk majd és nézzük a felhők vonulását az égen
És a magas fű lengedez a szélben
A fejed hátrahajthatod a földre
És hagyom, hogy hajad körbeöleljen
Te a legjobb védelmed kínálod nekem,
De ez a vége
Ez az ártatlanság vége

Oh, azok a csodálatos egek, végtelen tágassággal,
De most azok az egek vészjóslóak
Választott királyunknak,
Ennek a fáradt öregembernek
Kardjaiból ekevasakat vernek
A játék katonák gyakran felbuknak
És minket tündérmesékkel mérgeztek.
Az ügyvédek tisztáznak minden részletet,
és Apa azóta csak feküdt....

De én tudok egy helyet, ahova mi még elmegyünk
És tisztára mossuk ezt a bűnt.
Ülünk majd és nézzük a felhők vonulását az égen,
És a magas fű integet a szélben.
A fejed hátrahajtod a földre
És hajad körbe omlik körülöttem,
Te a legjobb védelmed kínálod nekem,
De ez a vége
Ez az ártatlanság vége

Ki tudja, hogy ez milyen sokáig fog tartani
Olyan gyorsasággal jutottunk el idáig,
De valahol hátunk mögött a porban,
Ugyanolyan kisváros van bennünk mindmáig.
Arra emlékeznem kell,
Mikor a lány egy csókot adott csak nekem
És megengedett egy utolsó hosszú pillantást,
Mielőtt azt mondtuk végleg,hogy viszlát

Csak hátrahajtod fejed a földre
És hagyod, hogy hajad szabadon körbeöleljen,
Te a legjobb védelmed kínálod nekem,
De ez a vége
Ez az ártatlanság vége

EAGLES:LONG ROAD OUT OF EDEN





Eagles:Long road out of Eden
by Bódi Enikő
Hosszú út az Édenből


Hold fénylik lent,keresztül a pálmákon ,
Árnyékok mozognak a homokon
Valaki a huszonharmadik zsoltárt suttogja
Reszkető kezeiben poros puska

Valaki csak egyedül próbál maradni
ígéreteket kap,hogy ez így maradhat
az amerikai óceán felett
távoli messzeségben és mély álomban

Csendes csillagok csillognak a végtelen ég feketeségében
hideg ezüst műholdak,kísértet-karavánok haladnak el
az ismeretlen galaxisok előtt,
új világok születnek,
zarándokok és tékozlók kúsznak a hajnal felé,
de ez egy hosszú út az Édenből

Zene harsog egy autóból
egy tiszta,derűs napon
legurul az államok között
a jó öreg Amerikába

Ebédel egy benzinkútnál,
jó szivarokat szív,életet cserél
"Adj nekem egy másik rostonsültet!"
"Adj nekem egy másik pekán pitét!"

Villogó autópályák,egy dallamon csilingelő mobiltelefonok
lovagolunk az Utópia felé,a térkép szerint nemsokára megérkezünk
A gyeplőket tartó régivágású vezetők
győzködnek minket,hogy belső fájdalmaink
csak a fáradtságból eredők,
de ez egy hosszú út az Édenből

Otthon én még annyira biztos voltam,
az ösvény olyan tiszta volt,
Ámde mit keresünk mi itt?
-most azon csodálkozom
Nem számíthatok a holnapra
Nem mondhatok rosszat a jobbra,
de bármit odaadnék azért,
ha ma este a karjaidban lehetnék

Az amerikai országutak odalenn összefonódnak
A szeméten,a roncson és kulturális selejten keresztül
Óriási hatalommal,megtöltve propagandával
most mi vagyunk a vezetők, kábultan és részegül

A Damaszkuszba vezető út hosszában
a Mandalay út az appiai úton találkozott Cézár szellemével,
ő azt mondta:
"Nehéz megállítani a hódítást,ha már megérezted az ízét."
„de a Birodalomba vezető út kegyetlenül ostoba s szemét."

Megpillantja a megrágott almát
Ez minden létező dolog kezdete,
De a világban levő tudás egésze
nincs hasznára az eszetleneknek
..és ez egy hosszú út az Édenből….
--