Történt ugyanis, hogy a nép azaz a magyar népesség nagy százaléka, akiket valahogy sehogysem találok akkor, mikor odúmból kimerészkedve humanoidokkal találkozván, a politika illetve a 2010-ben hozott törvények kerülnek beszélgetéseink tálcájára, szóval ez a százalék megszavazott egy új kormányt.. Leeszegetvén és megemésztve az említett beszélgetéseket, kiderült, hogy a velem csevegő emberek egyike sem szavazott a Fideszre és naná, hogy nem értenek egyet az Orbán-kormány egyetlen intézkedésével sem. Akkor hát, ki volt, kik voltak azok, akik rátették zsetonjaikat?
A válasz kézenfekvő: a Narancsoidok. Ők azok, akik olyan mélyen átélték és állítólag meg is élték A Tanú c. film "magyar citrom" néven elhíresült projekjét.
Sőt! Ők ezt a projektet olyan szinten magukénak érezték, amit állítólag kényszerből és persze a saját bőrükön meg is tapasztalták, hogy felújították, megreformálták, 21-dik századivá tették, új marketinget kreáltak hozzá, felütvén a növényhatározót: másik azaz egy édesebb, kedveltebb névvel ruházták fel, sok hiszékeny ember zsebéből pedig új büdzsét teremtettek, hogy megszülethessen az új kor új eszméje és célkitűzése: a Magyar Narancs.
A Narancsoidoknak természetesen demokratikusan és nyugodtan kiválasztott vezetőik vannak.Annyira demokratikusan , hogy szinte visszanyúltak a demokráciát megteremtő görög alapokhoz, görög hősökhöz, olimpiákhoz és a Zen filozófiához. Sőt! Ők ezt a kettőt szinte egybeolvasztották..Sajnos a Zenből csak a "z" betűt tudták teljes mértékben elsajátítani. Hogy csak néhány példát említsek: a Zorbán, ki járja saját örült táncát vagy a "bajnok a zemberek zembere", ki újévi beszédekor is bebizonyította: ő bizony egy egész palotát be tud járni úgy, hogy közben mozog a szája azaz hangokat ad ki. Ez bizony páratlan bajnoki teljesítmény és méltán várhatja/követelheti, hogy e-zen teljesítményével bekerül a Guiness rekordok közé, mint a Fekete-Fehér vagy az Igen-Nem játékok illetve az Igenlés eddigi legjobb versenyzője.
A magyar narancsnak ráadásul olyan szaporaságát sikerült kis hazánk termőföldjén megvalósítaniuk, hogy kutatási adatok szerint a magyar narancs már nagyon jól terem és azoknak, akik elültették, van mit a tejbe -vagy ízlés szerint a narancslébe- aprítani.
Aggasztó azonban, hogy lassan minden más épkézláb növény elsorvad mellette és néhány riasztó adat is szárnyra kelt. Néhány kutató arról is beszámolt, hogy egy, a Parlament környékén lévő narancsültetvény génmutáció folytán átalakult agresszív, hatalmasodó, húsevő kolóniává. A humanoidok például már nem is nagyon mernek kimenni a környező utcákba. Néhány kirívó példát is feljegyeztek arról, hogy néhány narancs- egyedet már nem lehet megfékezni, túlnőttek kis országunk határain és más nemzetek -eddigi gyümölcsöző kapcsolataink- vezetőit kóstolgatják, úgy tekintve rájuk, mint egy bekebelezhető jó kis vacsira. Egy független, a nevét érthetetlen okból nem vállaló kutatócsoport szerint a narancs megteremtésekor, hazai földbe plántálásakor elfelejtették az IQ nevű anyagot befecskendezni a növény gyökerébe. Az ismeretlenségbe burkolódzva azt is megállapították, hogy a sárgaság ellenszeréül szolgáló szert sem használták az ültetvényesek, ennek következményeként már láthatóak a betegség első jelei egyes narancs-egyedeken. Hozzánk eljuttatott dokumentumaik szerint ez a sárgaság nevű cucc sárga bőrszínt illetve szélsőséges esetekben (narancs)sárga látást okoz, mely azt eredményezheti, hogy a kedves beteg olyannyira nem lát tisztán, hogy mindenkit hülyének néz. Ezt a tényt fotóval is tudták bizonyítani:
Láthatjuk a csatolt fotón is, hogy Zorbán hű maradt a görög demokrácia alapjaihoz és nemcsak azért, mert imádott narancsa egy déli gyümölcs : szép, divatos kék-fehér összeállítását Zavaros Navracsics tervezte a görög nemzeti lobogó alapján. Sajnos a tervezőt nem láthatjuk, hiszen nála a betegség már a haján is kiütközött, ámbár annyi lelki ereje még volt, hogy nevét Narancsicsra magyarosította.
Gondolkodom, hogy mindezen görögös demokráciát felmutató narancsoidok mellett miért is érzem úgy, hogy citromba haraptam. Miért ez a keserű szájíz? Tán nem volt elég érett az a magyar narancs, amit a torkomon nyomtak le? Tényleg hibák csúsztak a narancs magyarosításába vagy csak egyszerűen ki kellett volna magozni és ezek az apró magvak okoznak némi akadozást a gépezetben? Miért érzem azt, hogy a görögös demokrácia helyett inkább egy görög drámába csöppentem? Vajon az értelmező kéziszótár használatakor a narancsoidok tettek-e könyvjelzőt a demokrácia szóhoz, mert ha nem, akkor lehet, hogy csak a lapok pörögtek át-természetesen valami bal(j)os sugallatra- a dráma címszó leírásához, így képzavart eredményezve a végrehajtó hatalom buksijában...Vagy az is lehet, hogy narancsoidoknál kimaradt azon történelmi lecke, mikor a görögöket tanulták és összekeverték valahogy a rómaiakkal?
Igen! Ez az egyetlen logikus magyarázat. Hát hol máshol volt még ilyen örült, mindent felégető, akaratos kis ember, aki minden józan észt kiirtott maga körül?
Néró! Méltó örökösöd van. Itt, ebben a picinyke kis országban, a római birodalom mekkájában, a déli gyümölcsök-:narancsok és mandinerek- melegágyában...
Töprengek az odúmban. A csúnya kádárista korszakra gondolok, amikor Aczél elv keményítő nélküli cenzúrája alatt a Sztárcsinálók c.rockoperát hallhattuk, láthattuk, olvashattuk vagy épp -kinek milyen a gyomra - szagolhattuk. Humanoid módjára értettük, mert érthettük.
Ezt itt például:
"Juvenalis:
Claudius helyett Néró - ez aztán változás!
Előd, és utód oly egyformák – akár két záptojás!
- Ez ki?
- Kuss! Most én beszélek!
Claudius halott, de az élet megy tovább!
A katonáknak pénz kell, s a pénztárnak aláírás.
A hadsereg jóléte államérdek, minek is keresnénk más jelöltet?
Legyen hát Néró a császár!
Reklám és átszervezés
Ügyfelünk a császár, eredeti csodagyerek, csupa-csupa élet.
Szédületes showman, élvezet a munka vele, hetek alatt sztár lett!
Tudja, hogy a reklám soha-soha nem elég, becsüli a munkánk.
Ő a legjobb gyermek, a törvényesség őrizője, haza ifjú bölcse.
Róma legjobb sportembere, nemzedékünk dísze.
Tudja, hogy a népnek kellenek a csemegék, eteti a sajtót.
A sok hülye firkász tudja már a szerepét: nem írhatnak mást, csak jót!
Agrippina:
Származásod kétes, jobb, ha eltűnsz édes!
Jó okunk van a létszámcsökkentésre, távozz udvarunkból!
A fényűzésnek vége, Ulrica, leléphetsz!
A trágyát túró parasztok sorában munkát is találsz majd!
Ulrica:
Nem hittem én eddig semmiben sem.
Csak a fény, ami szédített, léha gyönyör!
Oly üres voltam, oly gyönge, oly bűnös,
De mától a múltamat megtagadom.
Jó szavad, lásd, bennem új hitet szült,
S ez a hit, amíg él, csak a gyűlöleté.
Így fogok élni, és így fogom várni,
Hogy végre a dögkeselyűké légy!
Ügyfelünk a császár, eredeti csodagyerek, csupa-csupa élet.
Szédületes showman, élvezet a munka vele, hetek alatt sztár lett.
Tudja, hogy a reklám soha-soha nem elég, becsüli a munkánk.
Seneca:
Otho az államkincstár őre,
Burrus a hadak fővezére
Köszönet nektek, bátor férfiak!
Vegyétek át a jutalmakat!
Legyen hát rangotok ezentúl:
A haza…
Agrippina:
…megmentői!
Ügyfelünk a császár, eredeti csodagyerek, csupa-csupa élet.
Szédületes showman, élvezet a munka vele, hetek alatt sztár lett.
Tudja, hogy a népnek kellenek a csemegék, eteti a sajtót.
A sok hülye firkász tudja már a szerepét: nem írhatnak mást, csak jót!
Tudja, hogy a népnek kellenek a csemegék, eteti a sajtót.
A sok hülye firkász tudja már a szerepét: nem írhatnak mást, csak jót! (Jót!)
Nem írhatnak mást, csak jót! (Jót!)
Róma népe! Íme a császár!"
Holnap, ha szólok, nagyharangok zúgnak.
A lányok lábaimhoz hullnak.
Szemükben ott a hódolat.
Holnap, amerre járok, fények gyúlnak.
Fülembe intrikákat súgnak.
Kiélvezem hatalmamat.
Nincs több házi dolgozat,
Nincs több vizsganap!
A szürke csóróság már holnap véget ér!
A csillogás, a fény, mindig elkísér! Igen!
Holnap, rólam csak nagybetűvel írnak.
Hatalmas szobrom is lesz – holnap!
Érmékbe vésik arcomat.
Holnap, az élet új mederben folyhat.
Keményebb, jobb világ lesz – holnap!
Elindul majd egy új divat.
Nincs több gőzös gondolat,
Gyűlés a föld alatt.
A nyüves ellenzék már túl sok bajt kavart,
A törvény és a jog, akár egy kés, lecsap!
Mától, vigyázz, ha ellenem pofázol!
Családod is titokban gyászol,
Ha csöndben elhalálozol.
Róma régi fénye, újra visszatér.
Tündöklőbb lesz bárminél,
Megvalósul végre a nagy megújulás.
Elszédít egy pompás látomás.
Várnak rám a szép napok,
Csillagom már fenn ragyog,
Nagyon jó császár vagyok!
Várnak rám a szép napok, igen!
Csillagom már fenn ragyog,"
Olyan ismerősek ezek a dolgok, nem?
Próbálkozom. Óvatosan írok, mert még rámnyomnak valami bélyeget és amúgyis minden felől érzem a narancsoidok nyomását: ömlenek a TV-ből, elárasztják a szobát, trükkös intyuli-pintyulizásuknak már sok áldozata van.
Ígéreteket fogalmazok inkább: az általam eltett narancslekváros üveget messze elkerülöm, azt ki nem bontom, annak tartalmát semmilyen körülmények között meg nem eszem, szociális hálókon azt senkivel meg nem osztom, a narancsbőrt és a vastagbőrt messze elkerülöm, kalibert és mandínert itthon továbbra sem tartok és mindig szem előtt tartom, hogy a táskának is füle van.
